Diatomite Filter Aid működési elve
A szűrési segédeszközök feladata a részecskék aggregációs állapotának megváltoztatása, ezáltal a részecskék méreteloszlása a szűrletben. Az Aidare diatomit szűrő főleg kémiailag stabil SiO2-ból áll, bőséges belső mikropórusokkal, amelyek különféle kemény vázakat alkotnak. A szűrési folyamat során a kovaföld először porózus szűrési segédanyagot (előbevonatot) képez a szűrőlemezen. Amikor a szűrlet áthalad a szűrési segédanyagon, a szuszpenzióban lévő szilárd részecskék aggregált állapotba kerülnek, és a méreteloszlás megváltozik. A nagy részecskék szennyeződései felfogják és visszatartják a közeg felületén, szűk méreteloszlási réteget képezve. Továbbra is blokkolják és befogják a hasonló méretű részecskéket, fokozatosan szűrőpogácsát képezve bizonyos pórusokkal. A szűrés előrehaladtával a kisebb részecskeméretű szennyeződések fokozatosan bejutnak a porózus kovaföld szűrőt segítő közegbe, és felfogják őket. Mivel a kovaföld körülbelül 90%-os porozitású és nagy fajlagos felülettel rendelkezik, amikor a kis részecskék és baktériumok bejutnak a szűrősegéd belső és külső pórusaiba, gyakran adszorpció és egyéb okok miatt elakadnak, ami csökkentheti a 0,1 μ finom részecskék és baktériumok eltávolítása m-ről jó szűrőhatást ért el. A szűrési segédanyag adagja általában a felfogott szilárd tömeg 1-10%-a. Ha az adag túl magas, az ténylegesen befolyásolja a szűrési sebesség javulását.
Szűrő hatás
A Diatomite Filter Aid szűrőhatása főként a következő három művelettel érhető el:
1. Szűrőhatás
Ez egy felületi szűrési hatás, amikor a kovaföldön átáramló folyadék a kovaföld pórusai kisebbek, mint a szennyező részecskék szemcsemérete, így a szennyező részecskék nem tudnak átjutni és elfogják őket. Ezt a hatást szitálásnak nevezik. Valójában a szűrőpogácsa felülete egy ekvivalens átlagos pórusméretű szitafelületnek tekinthető. Ha a szilárd részecskék átmérője nem kisebb (vagy valamivel kisebb, mint a diatómaföld pórusátmérője), a szilárd részecskék "kiszűrődnek" a szuszpenzióból, és szerepet játszanak a felületi szűrésben.
2. Mélységi hatás
A mélységi hatás a mélyszűrés visszatartó hatása. Mélyszűrésnél az elválasztási folyamat csak a közegben megy végbe. A szűrőpogácsa felületén áthaladó kisebb szennyező részecskék egy részét elzárják a kovaföld belsejében kanyargó mikropórusos csatornák és a szűrőpogácsán belüli kisebb pórusok. Ezek a részecskék gyakran kisebbek, mint a kovaföld mikropórusai. Amikor a részecskék a csatorna falával ütköznek, lehetséges a folyadékáramlásról való leválás. Az azonban, hogy ezt el tudják érni, a részecskék tehetetlenségi ereje és ellenállása közötti egyensúlytól függ. Ez az elfogás és átvilágítás hasonló jellegű, és a mechanikus cselekvéshez tartozik. A szilárd részecskék kiszűrésének képessége alapvetően csak a szilárd részecskék és pórusok relatív méretével és alakjával függ össze.
3. Adszorpciós hatás
Az adszorpciós hatás teljesen eltér a fent említett két szűrőmechanizmustól, és ez a hatás tulajdonképpen elektrokinetikus vonzásnak tekinthető, amely elsősorban a szilárd részecskék és magának a kovaföldnek a felületi tulajdonságaitól függ. Amikor a kis belső pórusokkal rendelkező részecskék a porózus kovaföld felületével ütköznek, ellentétes töltések vonzzák őket, vagy a részecskék közötti kölcsönös vonzás révén lánccsoportokat képeznek, és a kovaföldhöz tapadnak, amelyek mindegyike az adszorpcióhoz tartozik. Az adszorpciós hatás összetettebb, mint az első kettő, és általában úgy gondolják, hogy a kisebb pórusátmérőjű szilárd részecskék elfogásának oka elsősorban a következőkre vezethető vissza:
(1) Intermolekuláris erők (más néven van der Waals vonzás), beleértve a permanens dipóluskölcsönhatásokat, az indukált dipóluskölcsönhatásokat és a pillanatnyi dipóluskölcsönhatásokat;
(2) Zéta potenciál megléte;
(3) Ioncsere folyamat.
Feladás időpontja: 2024.01.01