A levegő- és vízszennyezés továbbra is a legsürgetőbb globális problémák közé tartozik, veszélyeztetve a létfontosságú ökoszisztémákat, az élelmiszerláncokat és az emberi élethez szükséges környezetet.
A vízszennyezés általában nehézfém-ionokból, tűzálló szerves szennyező anyagokból és baktériumokból ered – ezek mérgező, káros szennyező anyagok az ipari és szennyvízkezelési folyamatokból, amelyek természetes úton nem bomlanak le. Ezt a problémát súlyosbítja a víztestek eutrofizációja, ami kedvező feltételeket teremthet nagyszámú baktérium szaporodásához, tovább szennyezve és hátrányosan befolyásolva a vízminőséget.
A légszennyezés elsősorban illékony szerves vegyületekből (VOC), nitrogén-oxidokból (NOx), kén-oxidokból (SOx) és szén-dioxidból (CO2) – elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szennyező anyagok. A CO hatása2üvegházhatású gázként széles körben dokumentált, jelentős mennyiségű CO2-vel2jelentősen befolyásolja a Föld éghajlatát.
Számos technológiát és megközelítést fejlesztettek ki ezen problémák megoldására, beleértve az aktív szén adszorpcióját, az ultraszűrést és a fejlett oxidációs folyamatokat (AOP), amelyek célja a vízszennyezés problémáinak kezelése.
A VOC adszorpciós rendszer esetében az oszlopos aktív szén szerves része és népszerű alkalmazási területe a VOC kezelőrendszereknek költséghatékony adszorbens közegként.
Az aktív szén, amelyet az első világháború vége óta széles körben használnak iparilag, az 1970-es évek közepére az illékony szerves vegyületek (VOC-k) levegőszennyezésének szabályozására az előnyben részesített választássá vált, mivel szelektivitása van a szerves gőzök eltávolításában a gázáramokból még víz jelenlétében is.
A hagyományos szénágyas adszorpciós rendszer – amely csoportos regeneráción alapul – hatékony technika lehet az oldószerek gazdasági értékének kinyerésére. Az adszorpció akkor következik be, amikor az oldószergőz érintkezésbe kerül a szénággyal, és a porózus aktív szén felületén gyűlik össze.
A szénágyas adszorpció hatékony az oldószer-visszanyerési műveletekben 700 ppmv feletti oldószerkoncentráció esetén. A szellőztetési követelmények és a tűzvédelmi előírások miatt a szokásos gyakorlat az, hogy az oldószerkoncentrációt az alsó robbanási határérték (LEL) 25%-a alatt tartják.
Közzététel ideje: 2022. január 20.